A program menete, tevékenységek, helyszínek

A programot a járás valamennyi településén megvalósítottuk. A megvalósítás forgatókönyvei néhány ponton tértek el a 6 településen. Az első foglalkozásokon a  gyerekekkel a program céljairól beszélgettünk:  szeretnénk megismerni a falunk, közösségünk múltját és persze közben mindent értékelünk, hogy miből mit lenne érdemes megtartani, megismerni, elsajátítani. Beszélgettünk arról, ki, mit tud a falu és családja történetéről, mi az a téma, ami leginkább érdekli. Első feladatként mindenki azt kapta, hogy beszélgessen szüleivel, nagyszüleivel, milyen volt az élet régen, gyermekkorukban – vannak-e tárgyi emlékeik,  mi mindenre emlékeznek?

A következő foglalkozásokon a gyermekek bemutatták kincseiket,  mindenki elmondta, mit tudott meg erről a fényképről a falujáról, családjáról (többek családjának semmiféle emléke nem volt – velük a foglalkozás második felében beszélgettünk – számukra is fontos, hogy megismerjék, hol élnek – s saját családjukban talán ők lesznek a „hagyományteremtők”). Vidáman hallgatták egymás történeteit, a régi fényképek persze nagy derültséget váltottak ki, a legnagyobb sikert a „felismerhető” utcaképek alkották – sokat változott a település az elmúlt pár évtized alatt. A foglalkozások végén mindenki (egyénenként, de vannak, akik szerettek volna kisebb csoportokban dolgozni) kigondolta, melyik téma érdekelné jobban, melyiknek fognak utánanyomozni (ebben is kaptak segítséget) – az ünnepek, a közösségi élet eseményei, régi mesterségek, régi ételek,…

A novemberi foglalkozásokon a nagyobb ünnepeket vettük sorra – hogyan ünnepeltek az emberek régen és hogyan ma? Két nagy plakáton ábrázolták az általuk talált különbségeket.

Ezt követően  kiscsoportos feladatokban a települések történetét dolgoztuk fel – minden csoport egy-egy kisebb korszak leírását hozzá tartozó képeket, kisfilmeket kapott – minden csoportnak felnőtt segítője is volt a felkészüléshez. A felkészülés végén minden csoport előadta a kis történetet, melyet el is helyeztünk az időegyenesen.

Decemberben a  a régi játékok téma nagyon érdekelte a  gyerekeket, nevetve vizsgálták a régi játékok képeit (mit lehet ezekkel kezdeni??), nem értették, hogyan lehet saját kezűleg játékot készíteni??). Minden településen rongylabdát – “similabdát” készítettünk a 3. és 4. osztályos gyerekekkel. A kész labdákat kipróbáltuk, dobáltuk, zsonglőrködtünk. Munka közben beszélgetés folyt arról, hogy régen milyen játékokkal játszhattak a gyerekek, melyek az ő kedvenc játékaik.

A 4. osztályos gyerekek a programnak köszönhetően gyertyát önteni tanultak – az elkészült gyertyákat ajándéknak szánták. A foglalkozás közben beszélgetés folyt arról, hogy milyen élet volt régen, amikor még nem volt villanyvilágítás. Közösen azt terveztük, hogy a hazavitt gyertyát este gyújtják meg és gyertyafénynél fognak beszélgetni – családi körben.

HELYTÖRTÉNET, HELYI ÉRTÉKEK – VETÉLKEDŐ

December végén a  résztvevő gyerekek számot adtak az eddig tanultakról. A záró programok érdekes asszociációs és ismerkedő játékokkal indult.

Ezután felidézték a gyerekek, hogyan települt be, keletkezett a falujuk. Voltak csoportok, akik jól emlékeztek a már feldolgozott történetre, ügyesen elhelyezték az idő folyását jelképező „madzagon”. A falu nevezetes épületeinek felismerése és elhelyezése a térképen egészen jól ment – fennakadást csak néhány régi, már nem álló épület jelentett.

Ezt követően mini jeleneteket kaptak a csoportok – ezeket pár perces próba után előadták a többieknek – akik megpróbálták értelmezni a jelenetet – nagy derültséggel.

Kivetített természetfotókon kellett felismerniük környékük természeti nevezetességeit – madarakat, növényeket, helyszíneket.

Végül, záró feladatként a gyerekek egymásnak készítettek villámkérdéseket.

A legnépszerűbb feladat az ételfelismerés volt – csukott szemmel kellett felismerniük néhány hagyományos ételt, vagy legalábbis fontosabb összetevőit (krumplis pogácsa, kenyérlángos, kelt kalács, slambuc)

A programot közös táncolás, moldvai táncok tanulása zárta.

Települési sajátosságok

BAKS

A baksi gyermekekkel decemberben még két alkalommal találkoztunk.  A program során karácsonyi műsorral is készültek a gyermekek. Az utolsó próbán teázás, sütizés közben beszélgettünk, miért fontos a közös ünneplés, mennyiben jelent mást, mint a kapott tárgyak. December 22-én a falu temploma előtt az adventi koszorú utolsó gyertyájának meggyújtása ünnepélyes alkalom a falu lakói számára – a gyerekek ünnepi műsoruk után rövid történeteket olvastak fel, melyeket idős emberekkel beszélgetve gyűjtöttek a régi karácsonyokról, adventi időszakról.

A BAKSI PROGRAM KÉPEI

 BALÁSTYA

A balástyai gyermekek az igényfelméréskor a többi településtől kicsit eltérő programelemeket is választottak. Balástyán a hagyományos ételek megismerése volt az egy egyik fő programelem, s mivel itt tankonyha is a rendelkezésünkre állt, a gyakorlatban is megismerkedhettek néhány hagyományos étellel, vagy olyan étellel, mely kötődik a helyiek életmódjához. Ehhez kapcsolódva a 4. és 5. osztályosok különböző gabonákkal ismerkedtek meg – mag formájában tanulták felismerni – majd többféle gabona felhasználásával gabonakekszet készítettek – mindenki megelégedésére. A legsikerültebbeket azoknak szántuk, akiknél a gyerekek a kutatóútjaikon jártak, akik meséltek nekik a régi időkről.

A november 22-i foglalkozáson egy hagyományos és közkedvelt édesség készítését tanulták a gyerekek – diós-almás pitét készítettek – a dió pucolásától a tészta gyúrásán át az alma reszeléséig minden munkát megosztottak egymás között. Az elkészült „remekmű”- ből ismét jutott az „adatközlők”nek (akik többnyire nagymamák, szomszéd nénik voltak )

November 29-én a nap érdekessége az volt, hogy olyan zöldséglevest készítettünk, amibe minden zöldség belekerült, amit helyben termelnek a balástyaiak – erre külön felkészültek és az alapanyagok beszerzését is a gyerekek végezték. Persze itt is minden munka közös volt (mosás, tisztítás, darabolás, ízesítés, kevergetés, tésztakészítés) – örömmel ették a végén a „mindenki levesét”.

December 13-án az eddig megszerzett tudásra alapozva helytörténeti vetélkedőt szerveztünk a gyerekeknek.

A programot 3 különböző csoporthelyszínen, 3 csoportban kezdtük:

• az egyik csoport helytörténeti társasjátékot játszott – a társasjáték pályán Balástya történetével és helyi értékeivel kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk, képeken található élőlényeket, épületeket felismerni.
• a másik csapat vintage/antikolt képkeretet készített a rendelkezésre álló anyagokból és eszközökből – azért, hogy a később, egykori hagyományos viseletben elkészülő fotó kerülhessen bele.
• A harmadik csoport mini színházi előadást rendezett – a Balástya történetéhez nagyon szorosan hozzátartozó betyárvilágot idézte fel egy olyan történet megjelenítésével, amely éppen a balástyai tanyavilág területén játszódott le. A gyerekek az előadást „teljes felszereltségben” – korhű ruhákban, eszközöket használva jelenítették meg.

Miután a résztvevő gyerekek mind a 3 állomáson teljesítették feladatukat, a várt közös programra gyűltünk össze – a kis csoportokba szerveződött gyerekek előadták egymásnak kutatásuk eredményeit – amit különösen nehézzé tett, hogy sok gyerek és felnőtt elé kellett kiállniuk a mondanivalójukkal.

Többen saját családjuk régi fotóval szemléltették kutatásaikat, ezen keresztül tudhattuk meg, hogyan éltek, hogyan gazdálkodtak egykor a balástyai tanyákon, hogyan ülték az ünnepeiket, hogyan teltek a dolgos hétköznapok. Nagyon sok érdekeset derítettek ki riportjaikkal az egykori tanyasi iskolák mindennapi életével kapcsolatban is – de megismertük az útszéli keresztek, pléhkrisztusok történetét is.

Vannak, akik nagyon ügyesen, szinte a közönségnek beszéltek, mások kissé félénken olvasták fel a nagyon szépen összeállított anyagukat. Fontos tanulság, hogy az előadás technikáját, magabiztosságát már egészen kis korban kellene elkezdeni fejleszteni, hiszen sokkal nagyobb mértékeben a siker kulcsa, mint az egzakt tudás.

A gyerekek egymás munkájáról mondtak pozitív kritikákat.

A programot moldvai táncok tanulása és táncház zárta – nagyon fontosnak tartjuk, hogy a közösségi élményen túl a „bulizás” ma már alternatívnak számító módjait ismertessük meg a gyerekekkel, teremtsünk ennek tanulására minél több alkalmat.

A projekthez kapcsolódóan, december 18-án az  elsősök gyertyát önteni tanultak – az elkészült gyertyákat ajándéknak szánták. A foglalkozás közben beszélgetés folyt arról, hogy milyen élet volt régen, amikor még nem volt villanyvilágítás. Közösen azt terveztük, hogy a hazavitt gyertyát este gyújtják meg és gyertyafénynél fognak beszélgetni, vagy mesét kérni a szüleiktől.

A balástyai program képei

CSENGELE

A csengelei program az előzetes terveknek megfelelően alakult. Régi fényképeken láthattuk a falu és a családok múltját. A fellelt emlékek mentén feldolgoztuk a település történetét.

A december 18-i foglalkozás a karácsonyhoz kapcsolódott. A gyerekek már kisütött mézeskalácsot díszítettek, szabásminta alapján készítettek mézeskalács elemeket és állítottak össze mézeskalács házat – ezt szépen ki is díszítették.

December 19-én a csengelei gyermekeknek is helytörténeti vetélkedőt szerveztünk az előzetesen tervezett forgatókönyv alapján.

 KISTELEK

A kisteleki iskola 1-2-3-4-5-6. osztályosai vettek részt a projektben. A következő plusz programelemek valósultak meg:

A kisebbek a régi mesterségekkel, hagyományos tevékenységekkel ismerkedtek: képkeretet és bele saját készítésű képet készítettek – közben beszélgetés folyt arról, hogy régen csak nagyon kevés eseményt örökítettek meg képeken – és melyek lehettek azok? Ők életük melyik 3 pillanatát örökítették volna meg?

A 4. osztályosokkal  több csoportban november 18 – és december 16. között találkoztunk – Két alkalommal a papírfonás technikáját tanultuk – először megsodortuk az alapanyagként szolgáló papírvesszőket, majd a vesszőfonás technikáját alkalmazva készítettünk kis kosarakat – melyek így környezetbarát tárgyak – és ugyanazzal a technikával készülnek, mint a vesszőfonás technikája, mellyel szinte bármilyen méretű, formájú kosarat elkészíthetünk.

A következő foglalkozás a „gyertyás” élmények elmesélésével kezdődött, majd filc anyagból kis karácsonyfa- vagy ajándékkísérő díszeket varrtunk – karácsonyfát, harangot, szívet. Kotta mintázatú papírból készítettünk papírangyalt – karácsonyfadísznek, közben régi karácsonyfadíszekről néztünk képeket, beszélgettünk arról, miből, hogyan készültek régen a karácsonyfa díszei – főleg a szegényebb családokban.

A nagyobbaknak 3 felkészítő programot (november 27.,  november 29., december 5.) szerveztünk a záró helytörténeti akadálypálya programra.Mindhárom alkalom hasonlóképpen zajlott – más-más résztvevőkkel:

Három csoportra osztva 3 állomáson várták kihívások a gyerekeket:

• a környékben talált régészeti leleteket – vaskori, rézkori kő- és fémeszközök,… nézhettek és foghattak meg a gyerekek – ezeken keresztül próbálták elképzelni, hogyan éltek lakóhelyünk környékén az emberek évezredekkel ezelőtt.
• a másik két állomás már nem ekkora időtávlatba repített vissza – a másfél évszázaddal ezelőtti betyárvilágot idéztük fel betyárnóták tanulásával, éneklésével – közben fateknőben csipetkét készítettünk, előkészülve a záró programon főzött levesünkhöz.
• a harmadik csoport antikolt hatású képkeretet készített, előkészülve a záró programon történő hagyományos viseletben történő fotózáshoz

Miután a gyerekek mindhárom állomás kihívásait teljesítették – finom csörögefánk érkezett, hogy erőt adjon a további kihívásokhoz.

A gyerekek – továbbra is kis csoportokban – régi, jellegzetes kisteleki épületek (napsugaras oromzatú házak, nagy szárazkapus parasztpolgár házak) képeit kapták, melyeket meg kellett keresniük és szelfit készíteni az adott helyszínen – ezt meglepően ügyesen teljesítették a gyerekek, még az eldugottabb utcákban találhatókat is pár perc alatt „lenyomozták”.

ZÁRÓ FOGLALKOZÁS – HELYTÖRTÉNETI AKADÁLYPÁLYA

December 18.

A program reggel 8 órakor kezdődött – a helyi plébános úr és segítője bemutatták városunk legrégebbi épületének (Szent István templom) történetét és művészettörténeti érdekességeit.

Ezután 3 helyszínen, forgószínpadszerűen folyt tovább a program:

1. a település 2. legrégebbi épületét, a mai könyvtárat, egykori plébániát ismertük meg – itt érdekes feladatok várták a gyerekeket a város híres szülötteivel kapcsolatban – a megoldáshoz bármit használhattak: könyveket, okostelefont, számítógépeket.
2. a település központi terét régészeti lelőhellyé alakítottuk (köszönhetően egy félkész játszótérnek, volt homokkal borított felület) – itt a gyerekeknek szabályos ásatást kellett lebonyolítani, értékelve a megtalált tárgyakat – melyek között azonban már nem csak réz- és bronzkori leletek, hanem a jelenkor emlékei is előkerültek.
3. a harmadik állomáson rengeteg hagyományos viseleti elem és régi használati tárgyak, eszközök várták a gyerekeket – ezek felhasználásával készítettük el csoportképüket a régi fényképek hangulatában – nagy derültséggel persze.

Mindezeket a kihívásokat teljesítve a csapatok egy titkos feladatot kaptak – minden csoport 3 fényképet kapott a kezébe egy-egy régi kisteleki épületről – keresniük kellett az utcán valakit, akinek bármiféle emléke van az épülettel kapcsolatosan – ha lehet, hozzák el a megjelölt helyszínre, ha ez nem megy, meséljék el az általa említett történetet.

A feladat teljesítése után találkozónk a Vásártéren volt – itt forró tea és friss pogácsa várta a kissé fáradó gyerekeket.

Itt megtudták, hogy időutazásba keveredtünk, s jutalmuk a 11 órás postavonattal érkezik – kisteleki aranyforintok formájában. Elindultunk a jutalompénzért a vasútállomásra a réten-nádason keresztül, de előtte figyelmeztettük őket, hogy nagyon kell vigyázni, mert a környékben betyárok garázdálkodnak. A tavak melletti nádasok mellé érve nagy meglepetés érte a csapatot, (rossz öltözetű) vágtázó lovasok közelítettek, a környék leghíresebb betyárjai, Rúzsa Sándor és Veszelka Imre – naivan szóba elegyedtünk velük – elmesélték, hogy éppen a kisteleki vonatot rabolták ki, de az akció nem sikerült túl fényesen, csendőrök támadták meg őket… kérdezgették is tőlünk, hogy láttunk-e csendőrt valamerre…  s ebben a pillanatban meg is jelent a fegyveres csendőr, mindenre elszántan, s fegyverrel riasztotta el a vakmerő betyárokat, akik fejvesztve menekültek, olyannyira, hogy közben elvesztették kendőbe kötött zsákmányukat – a mi aranypénzeinket!!! Így a jutalmunkat a fűben összekotorva jókedvűen vonultunk vissza a „fonó”ba, táncházzal megünnepelni a nyereményünket.

Fergeteges táncházzal zártuk a programot.

A kisteleki program képei

ÓPUSZTASZER

Az ópusztaszeri iskolából is a 3. és 4. osztályosokat vontuk be a programba. A projekt az előzetes forgatókönyv alapján valósult meg. Gyűltek a régi fényképek és a hozzá kapcsolódó emlékek. A kis nyomozók pedig felkutatták szűkebb hazájuk vagy éppen családjuk történetét. A számegyenesen feltüntettük Csengele település történetének legfontosabb állomásait. A similabdák készítése és az utána való játék itt is nagy élményt jelentett a gyerekeknek, miközben egy kicsit az újrahasznosítást is tanulták. Csengelén is gyönyörű gyertyát öntöttek a gyerekek, s az itt készült gyertya fényénél meghitt családi beszélgetések közben beszélgettek a családok a régmúlt családi eseményeiről.

A helytörténeti vetélkedőt Ópusztaszer településen is megrendeztük.

Az idővonalon ügyesen tüntették fel a csapatok a település történetét, a rögtönzött mini jeleneteken pedig nagyon jól szórakoztunk. A kivetített természetfotókon a környék természeti nevezetességeit – madarakat, növényeket, helyszíneket – egytől egyig felismerték a gyermekek.

A legnépszerűbb feladat Ópusztaszeren a  lepénysütés – és persze kóstolás volt.

A programot itt is közös táncolás, moldvai táncok tanulása zárta.

 Az ópusztaszeri program képei

PUSZTASZER

A 3., 4. és a 7. osztály szervezésében a településen először került sor közös, települési szintű gyertyagyújtásra és közös ünneplésre – eddig nem volt akkora helység a településen, ahol néhány 10 főnél többen összegyűlhettek volna, most adódik erre lehetőség. Az osztályokkal közös tervezés során alakult ki a közös ünnep gondolata – több beszélgetéssel pontosítottuk, mit, hogyan tervezzünk.

A gyerekek vállalták a teljes felkészülést és szervezést,

Természetes alapanyagokból készítettek adventi, karácsonyi díszeket – gyapjúangyalokat, termésharangokat, csillagokat, díszített mézeskalácsot és száraz ágakra erősítették raffiával.  A karácsonyi hangulatról a befőttesüvegekből készített mécsesek gondoskodtak. November 5-énelkészültek a gyapjúangyalok  a terem díszítéséhez és kisebb méretben otthonra is. November 12-én elkészültek a termésharangok, csillagok és egyéb díszek.

November 19-én mécseseket készítettünk homokkal, sóval, csipkével díszítve.

November 22 -én az iskola elé 4 tölgyfa törzsből adventi koszorút készítettünk – csak a természetben gyűjtött anyagokat használtunk hozzá – fűzfavesszőt, borostyánt, mohát, hóbogyót, csipkebogyót, borókát. A gyerekek pontosan tudták, hogy az adventi időszak végén semmi nem fogja a kukában végezni, minden a talajt táplálja tovább az iskolakertben.

November és december hónap folyamén még négy alkalommal találkoztunk. Díszeket készítettek a gyermekek filcvarrással (karácsonyfát, harangot, szívet), előre kisült mézeskalácsokat díszítettek tojásfehérjével, majd mindenki készített otthonra egy mézeskalács házikót. A december 17-i utolsó foglalkozáson feldíszítettük a termeket  száraz ágakra kötött angyalokkal, harangokkal, mézeskaláccsal, valamint a színpadon álló karácsonyfát is ünnepi díszbe öltöztettük.

Mindeközben a gyerekek  készültek a karácsonyi műsorra – mely az egész faluhoz szól majd – ezért a gyerekek a családjukból, vagy ismerőseik körében kerestek olyan idős embereket, akik szívesen meséltek a régi időkról – rendre megosztottuk egymással ezeket a hallott történeteket az adventi időszakban – próbáltuk megfogalmazni, mennyiben volt más az ünneplés egykor és ma.

December 20 – adventi gyertyagyújtás a gyerekek szervezésében

A gyerekek már déltől a programon dolgoztak – ellenőrizték a terem díszítését, megvolt a főpróba, utoljára megbeszéltük a tennivalók sorrendjét majd mindenki hazament ünneplőbe öltözni.

A délután szabadtéren, az adventi gyertyagyújtással kezdődött a program, majd a teremben folytatódott a karácsonyi műsorral. A gyerekek néhány vers és a közös éneklés mellett részleteket olvastak fel azokból a beszélgetésekből, melyeket az ezt megelőző időszakban végeztek el idősekkel, egykori iskolásokkal,….  Személyesen hívtak meg mindenkit, nem csak szüleiket, nagyszüleiket, hanem mindazokat, akikkel előtte beszélgettek – és akiknek fontos gondolatait felolvasták az estén. Sikerült összekötniük a múltat a jelennel és jövővel – újrateremtve a közös ünneplés, közös éneklés hagyományát.

Az délutáni – esti program sikerességét bizonyította, hogy az év végi rohanós hangulatban az emberek este 8 órakor is még beszélgettek a bejgli és forralt bor/tea mellett.

A pusztaszeri program képei

 

A projekt értékelése:

A gyerekek láthatóan minden programon jól érezték magukat, lelkesen csinálták végig a feladataikat, mindenre volt azonnal jelentkező. Remélhetőleg maradandó élményeket szereztek és tudásuk is gyarapodott.

Az alternatív módszerekkel megvalósított projekt eseményei különösen akkor voltak eredményesek, ha az osztálytanítók és tanárok a hétköznapi tanórákon újra megbeszélték a tapasztaltakat, feldolgozták az élményeket akár a művészet eszközeivel is, hozzákapcsolták a tankönyvekben szereplő információkhoz.

Különösen fontos volt, hogy a kollégák visszajelzései nagyon pozitívak voltak.